2021. február
A KULTÚRA ÉS A POLITIKA ÖSSZEFONÓDÁSA
„Minden a kultúrában veszi kezdetét, rajta keresztül történik és oda is tér vissza”. (idézet Békés Márton: Kulturális hadviselés)
Aki a kultúra hegemóniáját felismeri, és benne ki tudja alakítani a maga hegemóniáját, az végül mindent megnyer. Talán ezért van, hogy a mindenkori hatalomnak nagyon fontos, hogy a kultúrát a kezében tartsa, irányítsa azt, természetesen saját érdekeinek megfelelően.
Nagyon oda kell figyelnünk, mert
a kommunikációjukkal, a befolyásuk alatt álló kommunikációs eszközökkel,
alattomos módon egy szempillantás alatt beférkőznek a mindennapjainkba, a
lelkünkbe és már is a markukban vagyunk.
A kultúra feletti minél nagyobb befolyásolás megszerzése előbb vagy utóbb politikai többség kialakulásához vezet.
Tulajdonképpen
mondhatjuk, hogy a hegemónia megszerzéséről szóló gondolatot, akár Vlagyimir
Iljics Lenintől is származtathatjuk, ugyanis a tömegek lelkét leginkább a
kultúra megváltoztatásával lehet befolyásolni és ő volt az, aki a
filmművészetet először vitte be tömegek befolyásolásának rendszerébe. Hála Istennek ma már csak az időskorúak emlékeznek azokra
az időkre, amikor ezekből a filmekből és színdarabokból Magyarország is kapott
eleget.
De nem mentes ez alól az USA sem.
A hollywoodi filmgyárak ontották az amerikai katonák dicsőséges helytállásáról
szóló filmeket. Minden olyan háború, amiben az USA részt vett (Kambodzsa,
Vietnam, a kimeríthetetlen II. VH., a Halál 50 órájától kezdve, én ide sorolom a
Rambó filmeket is) alaptémája az amerikai háborús filmeknek.
Nem szeretnék leragadni ennél a
témánál, de egy másik szemszögből vizsgálva ezt a jelenséget egy-egy film
kapcsán feltehető az a kérdés, hogy az talán nem egy Pentagon reklámfilm?
Abban
megállapodhatunk, hogy olajozottan, nagyon kifinomult módon, telepszek be
ezekkel a néha megmosolyogtató, néha megható filmekkel az emberek lelkébe,
különösen a fiatalkorúakéba, és
változtatják meg, próbálják megváltoztatni kulturális identitásunkat.
Ma már távoli, ellenőrizhetetlen
nagyvállalatok végzik ugyanezt a tevékenységet, más módszerekkel a twitteren vagy a facebookon
keresztül.
MI IS A KULTÚRA?
E ponton
kanyarodjunk el kicsit eredeti témától, talán érdemes elgondolkodni azon, hogy
mi az, amit emlegetünk, mi is az a
kultúra.
A kultúra műalkotások összessége, vagy ennél több?
Amikor
kultúráról beszélünk, nem csak a film, színház, irodalom, szobrászat, zene
stb.-ről van szó. A kultúrába minden beletartozik, az építészettől kezdve a
viselkedésünkig, az öltözködésünkig, étkezési szokásainkig, társalgási
szokásainkig, más emberekkel való érintkezésig, a természethez való viszonyunkig,
minden, amit csak el lehet képzelni, ami az életünket jelenti.
A kultúra egyfajta közösségtudat, a társadalmi érintkezés
összessége. Legfontosabb hordozója a
nyelv. Ha nemzeti kultúránk védelméről beszélünk, akkor annak első lényeges
pontja megőrizni nyelvünket.
Fontos
megállapítás, hogy nem beszélünk kultúrákról, csak egy kultúra van. Más szempontból
néha azt mondják, hogy „világkultúra”. Szerintem világkultúra sincs.
A globalizálódó világban nemzeti nyelvünk, komoly veszélyeknek van kitéve. Senki ne gondolja egy percig sem, hogy az idegen nyelvek ismerete, használata ellen szólok. Ez a téma a régmúltban is napirenden volt, amikor az úri társaságban, a gazdag emberek körében latinul folyt a beszélgetés és az alsóbb osztályokban, a szegénység körében beszélték az anyanyelvet
Ha azt a célt
tűzzük ki magunk elé, hogy a külső befolyásoktól mentesen akarunk élni,
gyermekeinket így szeretnénk nevelni, akkor visszatértünk oda, hogy a legfontosabb kultúra közvetítő egység a
család. Mint régen. A fiatalok együtt éltek az öregekkel, azok átadták
tapasztalataikat.
Az
ember után, a következő legfontosabb egység a család. Minden szempontból a
család az, amelyben a benne élők feltétlen bizalmat élveznek egymással szemben,
és minden érdek nélküli szeretetet és odaadást élveznek.
Kérem, gondolkodjanak
el azon, hogy a külvilágban is működik ez?
Elfogadom,
hogy a XXI. században, bizonyos nézetek szerint, a
most divatos globális érzékenyítés szempontokat
figyelembe véve ez egy kicsit túlhaladott nézet. Úgy gondolom, hogy a
családnak, mint a társadalom legkisebb
szövedékének, mint legfontosabb közegnek a szerepét teljesen mértékben
fenntartva szükséges befogadni kulturális értékeket.
Az sem szerencsés, ha egy család begubózik, nyitottnak kell lenni a külvilágra, nem helyes elszakadni a külső információktól. Azonban mindenképpen szelektálva és szűrve szabad azokat befogadni
– ez pedig az egyén kultúrájának (vagy kulturáltságának) kérdése.
Nagyon fontos, hogy a kultúra
mindenkinél jelen legyen, vágyat érezzenek az emberek a kultúra befogadására. Én azt tartom kívánatosnak, hogy a minőségi, értékes kultúra befogadására törekedjen mindenki a mindennapokban.
Ez a megállapítás megint vitát szül; mi az értékes kultúra, mit nevezünk annak, ki dönti el, hogy értékes, vagy sem.
Azt gondolom, hogy mi magunk döntjük el, hogy számunkra mi az értékes. Vannak társadalmi normák, vannak az együttélésnek szabályai, van a hit, vannak hagyományok és ezek mind mind befolyásolják, hogy mit tekintünk értéknek.
Megemlíteném a sokszínűség fogalmát. A Sokácok biztosan egészen más kultúrát tartanak értékesnek (számukra értékesnek), mint például a Matyók, hogy külföldi példát ne is említsek, mondjuk az amerikaiak és a Grönlandon élők.
Ezek a gondolatok messzire visznek.
A KULTÚRA EREDETE
Békés Márton: Kulturális hadviselés című könyvében azt írja, hogy nem a kultúrák harcáról beszélünk, hanem arról, hogy harc a kultúráért, saját nemzeti kultúránkért. Az is lényeges megállapítás, hogy nem egy másik kultúra ellen harcolunk, hanem saját kultúránk megvédése a cél.
Úgy érzem, itt
megint pontosítani kell valamit. Azt írtam az előbb, hogy nincsenek kultúrák, csak
kultúra van. Van viszont nemzeti kultúránk, és ebből adódóan más nemzeteknek is
van saját kultúrája.
Minden kultúra
egy bizonyos valláson alapul. A távol keleti, közel keleti, és így az európai
is, melynek gyökere a kereszténység.
Feltehetjük azt a kérdést, hogy a XXI. században miért kell harcolnunk saját kultúránkért?
Ez a harc a német állam és az egyház közötti harchoz vezethető vissza, mely a XIX. században az 1870-es években zajlott. A politika mindig jelen volt a kultúrában. A „kulturkampf” Bismarck kancellár és IX. Piusz pápa politikai harcáról szól. Szélesebb értelemben az állam és egyház szétválasztása körüli, a XIX. és a XX. század fordulóján sok országban kialakult politikai küzdelmet értik alatta.
T.S. Eliot a társadalomfilozófiájában foglalkozott ezzel a kérdéssel.
„…Hogy
a vallás és a kultúra között eltéphetetlen kapcsolat áll fenn, az T. S. Eliot számára
magától értetődőnek számított, ezért már műve bevezetésében tényként
rögzítette: „minden egyes kultúra a
vallással együtt jelent meg és bontakozott ki”. Vitatkozni csak arról
lehet, hogy vajon a kultúra volt- e a vallás terméke, avagy fordítva, a vallás
a kultúráé... Bizonyos tekintetben ugyanis kultúra és vallás ugyanannak a
jelenségnek két különböző aspektusa! A kultúra nem fejlődhet vallás nélkül, de
a vallásnak is szüksége van a kultúra fennmaradására.” (internet)
Más megvilágításban, amikor kultúráról beszélünk, azt a kérdést tehetjük fel, hogy a szellem, vagy az anyag az elsődleges (Marx), avagy a politika, vagy a kultúra az elsődleges?
A válasz az, hogy a kultúra az elsődleges, a szellem, a gondolat az elsődleges. Ez logikus! Nem?
A szabadság forrása a kultusz. Kultusznak nevezzük a vallásokban a vallási szertartások összességét. A kultusz olyan személyes vagy kollektív tevékenység, azon gondolatok, szavak, gesztusok egysége, amelyek révén az ember kapcsolatba lép az istenséggel, szenttel vagy egy vallási jelképpel, kinyilvánítva tiszteletét.
A kultúra a „kultusz” szóból ered, ami egy vallási kifejezés. Ciceró használta először ezeket a szavakat, amikor a „lélek műveléséről” írt.
Másik filozófus így ír erről: „ Az emberek együtt töltenek időt az istenek társaságában és együtt visszatalálnak a jó útra…” (Platón).
Az európai kultúra nagyon messze került a saját gyökereitől. Ennek következtében azt is kijelenthetjük, hogy saját nemzeti kultúránk is messze került, a keresztény valláson alapuló gyökereitől.
A kultúra nem egy békésen birtokolható eredet, hanem egy harcban kivívott cél.
Azt gondolom, hogy számtalan olyan mondat olvasható itt fentebb, mellyel valaki nem ért egyet. Nem baj. Kérdések, további kérdéseket szülnek.
______________________________________________________________________________________________________________________
A következő fejezetben a 2010. évi
rendszerváltoztatást követő idők, kultúrájával összefüggő változásáról fogok
polemizálni. Ebből adódóan a politikai kérdések mellett főként nemzeti
kultúránkkal kapcsolatos kérdések kerülnek terítékre. A fő gondolat marad,
ugyanis nemzeti kultúránk fennmaradásáét folytatott hadviselés lesz a
középpontban.